a bakancslistám, a maratonom, és ami ezzel jár

Futóbakancs

Futóbakancs

Mélypont

2015. július 16. - ladyfit

7 hete edzem komolyabban a maratonra, ami azt jelenti, hogy edzéstervvel, edzővel és nagy reményekkel, de ma van az első olyan nap, hogy annyira fáradt vagyok, hogy nincs kedvem futni. Kifogásom erre is van, sok a meló, hideg a légkondi amitől fájnak az ízületeim, kitört a kánikula, ami két okból is rossz: 1. meleg van, amikor annyira nem jó futni 2. meleg van, amikor legjobb fröccsözni a haverokkal valahol. Fröccsözni persze lehet futás után is, de mivel futás után nem kívánom az alkoholt, így teljesen felesleges vállalkozás. Majd lecsukódik a szemem. Iszom még egy kis vizet, aztán megnézem az edzéstervemet. Jól látom, 10 km, ami ma két szigetkör lesz, mert nem mindig van kedvem Dunakeszin futni, és ez a mai pont ilyen. Inkább a sziget. Feltéve ha fel tudok kelni innen, amit meg kell tennem, mert 1. nem akarok csalódást okozni az edzőmnek 2. valami furfangos indokot kellene kitalálnom miért is nem futottam ma. A legrosszabb az egészben az, hogy amint ott vagyok, már minden sokkal jobb, megy ez, nem vagyok fáradt, tudom, mert mindig így van, de ebben a pillanatban ezt nem érzem. Mások napi futásait elnézve sokszor pedig korholom magam: nem vagyok elég fanatikus. Ha eléggé az lennék, akkor minden nap hajnalban futnék. De ehelyett most kifogást keresek, nem motivál sem a jóképű futó instagrammer, se a Runnersworld motivációs idézete. Aztán arra gondolok, hogy 88 nap, és maraton. Le akarom futni. Ha le akarom futni, akkor most sem pihenhetek, Megfogadtam, hogy lefutom, és ha magamhoz em vagyok legalább ennyire hű, akkor máshoz hogyan is legyek. Megyek is, felveszem a rövidgatyát, és két kör. Az semmi, hétvégén 21 killi volt, és milyen jó volt. Egy dolgot bánok csak, nem vehetek minden edzéshez új futócuccot, mert akármennyire is gáz, engem motivál. 

süti beállítások módosítása